Megéri-e használt csarnokban gondolkozni?
Alapítása óta a Frisomat irányelveinek alappillére a hosszú élettartamú, stabil és megbízható megoldásokra való törekvés, mind a gyártási, mind szállítmányozási folyamatok optimalizálása. Tudjuk azonban, hogy e célok elérésének feltétele a megfelelő szellemi és anyagi ráfordításra épülő fejlesztések sora – így acélcsarnokaink a körforgás láncszemeivé válnak bármilyen tevékenységű vállalkozás telephelyén.
Megéri-e használt csarnokban gondolkozni?
Egyre gyakrabban találkozhatunk olyan hirdetésekkel, különböző adás-vételi oldalakon, ahol teljes, ugyanakkor bontott acélcsarnokokkal kereskednek – nagy általánosságban azzal a feltétellel, hogy az elemekre bontást és a szállítási feladatokat a vevő intézze. Első ránézésre még akár elgondolkodtató is lehet egy ilyen lehetőség, tekintve a fele akkora anyagi költségeket. A kérdés, hogy valóban megéri-e?
Logikus érvek állhatnak amellett, amikor egy cég a meglévő épületei eladása mellett dönt, hiszen a telephely bővülhet, kialakítása átrendeződhet, vagy kevésbe ideális esetben a csarnok funkciót veszít és észszerűbb döntés megválni tőle. Más részére ezek a bontott szerkezetek valóban hasznosak lehetnek, de meglehet ennek is a maga veszélye.
Hazánkban a 2000-es évek elejéig volt elterjedt megoldás a használt csarnokok ilyen formában történő újrahasznosítása, tehát azok lebontása, majd másik telepen történő újbóli összeállítása. Nem csak, hogy könnyebben lehetett ilyen jellegű építményekre építési engedélyt szerezni, ugyanakkor az sem volt idegen, hogy bontott elemekből álló épületeket akár az említett dokumentum megléte nélkül is újraépítsenek. A 2021-es évben viszont hatályossá váltak Európai Uniós szabályozások a statikai méretezést illetően (eurocode), mely – érthető módon – a használt acélcsarnokok utáni kereslet visszaesését jelentette. De ennél a kijelentésnél sem mindegy, melyik irányból közelítjük meg: ugyanis, ha egy meglévő csarnokot vennénk használatba, formában, elhelyezkedésben azon nem változtatva, nem lenne kezelendő probléma. Viszont, ha egy csarnokot lebontva, telephelyek között mozgatva, majd újraépítve áll módunkban használatba venni, úgy már előfordulhatnak szabványokba ütközés miatti nehézségek és vonhat maga után egyéb járulékos költségeket – ami persze új építésű csarnok esetén is előfordulhat, de ott ezek jellemzően a folyamat első szakaszában tisztázódnak.
Nem kell más, csak reális gondolkozás
Amennyiben vállalkozásunk bővítési tervének része egy acélcsarnok felépítése, elkezdünk nézelődni referenciák után. Ennek során letesszük voksunkat egy szimpatikusnak tűnő cég mellett, melyre rábíznánk a csarnoképítést, árajánlatot kérünk tőlünk. Ez utóbbi ideális esetben tartalmaz minden, a telepítéssel kapcsolatos költséget, úgy, mint anyag- és munkaköltséget, statikai felméréseket, tervezést, esetleges nyílászáróelemek telepítését, a csarnok teljeskörű üzembehelyezését. Egy másodkézből vásárolt csarnok esetén viszont az előbbi felsorolás egyes pontjai okozhatnak meglepetéseket.
Statikai számítások és építési engedély
Két fontos tényező, ami újjáépítés előtt legyen meg mindenképpen, hiszen ezek megléte nélkül, mind az építtetőt, mind a kivitelezőt okkal tudják majd megbírságolni. A jelenleg érvényben lévő szabályozások ugyanis ezeket új, és használt csarnokok esetében is ugyanúgy előírják. Viszont felmerülhet a kérdés bennünk: hol találunk olyan statikust, aki felméri a még bontás előtt álló csarnokot, meghatározva teherbírást és a csomópontokat, majd lebontása után, figyelembe véve az esetlegesen sérült darabokat, vagy bármilyen, a bontásból adódó új tulajdonságot. Itt már kezd kirajzolódni, hogy nem mindig jó ötlet takarékossági szempontból a használt választása. Szintén hasonló plusz körök születhetnek az EU új teherbírási szabályozásai mellett, hiszen előírás, hogy a mostani épületeknek erősebb szerkezetűnek kell lenniük, mint 20 éves elődjeiknek, legyen az saját, rákerülő vagy meteorológiai teher (a ma ugyan ritkaságnak számító pl. hóréteg), mindez ugyanúgy része a statikai tervnek.
Újrahasznosítás: két oldala van a történetnek
Az acél az egyik megjobban újrahasznosítható elem, hiszen szinte végtelen mennyiségben újra önthető, bármiféle minőségromlás nélkül. Nem mondható el ugyanez a PUR és PIR habos, szigeteléshez, burkoláshoz használt szendvicspanelek esetében: ezek már veszélyes hulladéknak minősülnek így ezek kezelési folyamatáról is időben gondoskodnunk kell. Amennyiben szigetelés nélküli csarnokot bontunk le, úgy a visszamaradó trapézlemezek viszont jó eséllyel 100%-ban újrahasznosíthatók lesznek.
Mennyi a végösszeg?
A költségek egy ekkora beruházás esetén, nem meglepő módon több tételből tevődnek össze: régi csarnok bontási költségek, megmaradt elemek szállítása, esetlegesen keletkezett veszélyes hulladék kezelése, statikai számítások, sérült, vagy tönkrement anyagok javítása, cseréje, illetve az újbóli felépítés szerelési kiadásai. Ezek nagyrészt előre jól körülhatárolható összegek.
Viszont mi a helyzet a rejtett költségekkel, melyeket rendszerint a már megkezdett folyamat kellős közepén tudunk meg? Beleszámolva az elkészülés esetleges kitolódását, az újból tervezést és az ebből adódó további munkaórákat megfogalmazódhat a kérdés a fejünkben: biztosan megéri?
Kapcsolódó cikkek
Ügyvezető igazgató
Raport László
Beszéljük át a projektjét
A Frisomat tökéletes megoldást kínál az Ön acélcsarnok-igényeihez. Egyedi építési rendszerünk lehetővé teszi a gyors és hatékony összeszerelést, így álmai pillanatok alatt valóra válnak.